„Már maga VI. Pál is óvott a ma különösen meggyökeresedett technokrata ideológiától, minthogy tudatában volt annak, milyen nagy veszélyt jelent, ha egyedül a technikára bízzák a fejlődés teljes folyamatát, mert e folyamat ilyen módon tájékozódási pont nélkül marad. (...) Ma az egyik oldalon hajlanak arra, hogy a fejlődési folyamat teljes egészét a technikára bízzák, a másik oldalon viszont olyan ideológiák felemelkedésének vagyunk tanúi, amelyek mindenestül tagadják a fejlődés hasznosságát, és azt radikálisan emberellenes, degradáló tényezőnek tartják. Így végül nemcsak azokat a téves és igazságtalan irányokat utasítják el, amely felé olykor a fejlődés tart, hanem már magukat a tudományos felfedezéseket is, amelyek pedig, ha jól hasznosítjuk őket, a növekedés alkalmas eszközeit jelentik mindenki számára. Egy fejlődés nélküli világ illúziója az ember és Isten iránti bizalmatlanságot juttatja kifejezésre. Súlyos hiba lenne tehát alábecsülni az embernek azt a képességét, amellyel ellenőrzést gyakorolhat a fejlődés torzulásai felett, vagy egyenesen tudomást sem venni ama tényről, hogy az ember belső felépítésénél fogva arra irányul, hogy „több legyen". A technikai fejlődés ideologikus abszolutizálása, illetve a belefeledkezés az eredeti természetes állapotához visszatérő ember víziójába: két ellentétes módszer arra, hogy a fejlődést elválasszuk a maga morális értékétől, következésképp saját felelősségünktől."
(Forrás: Caritas in Veritate, XVI. Benedek pápa Szeretet az igazságban kezdetű enciklikája, Első fejezet, 14.)