Nem lehetett pszichológus, így fizikából szerzett diplomát és doktori fokozatot; mivel nem hagyták kutatni, oktatásszervező lett, majd a Multireklámnál dolgozott, és saját kommunikációs céget alapított. „Fontos, hogy egy cégvezető lássa: a kommunikáció ott van a raktáros és az esztergályos között is, és ha nem megfelelő, könnyen lehet, hogy háromszor szállítanak ki rossz anyagot valahova, a hibát pedig arra fogják, hogy hülye a raktáros, miközben csak rossz a belső kommunikációs protokoll" – mondja az ÉrMehálónak adott interjúban Gogolák Zoltán, a Gogolák Kommunikációs Iroda és Stúdió Kft. ügyvezetője, az ÉrMe Budapest Klub tagja.
– Végzettséged szerit fizikus vagy, dolgoztál kutatóként és egyetemi oktatóként is, most mégis kommunikációval, coachinggal foglalkozol.
– Pedig eredetileg pszichológus szerettem volna lenni. Egy akadémikus tanított minket még gimnáziumban pszichológiára. A gimnáziumi könyvet az első órán elfelejthettük, jegyzetelni kellett. Felvételi előtt azonban volt egy afférom az állambiztonsági szervekkel, talán ezért nem felvételizhettem.
– Hogyan jött a fizika?
– Egyik tanárom ajánlotta. Elsőre vad ötlet volt, de aztán beiratkoztam felkészítőre, és pontveszteség nélkül megírtam a központi felvételit. Ez a lendület kitartott az egyetemen is: a diplomám és a doktorim is summa cum laude lett.
– Ezután tíz évet dolgoztál fizikusként a szegedi egyetem Kísérleti Fizikai, majd az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékein. Azt gondolnánk, minden kutatói pálya valahogy így indul. Miért váltottál?
– Mert megtapasztaltam, hogy lehet másként is csinálni a dolgokat: Micimackónak a történetében például a lépcsőn járás azt jelenti, hogy Róbert Gida fogja a lábát, neki pedig kopog a feje a lépcsőn. Ez mindaddig természetes, amíg ki nem próbálod, hogy milyen sétálni a lépcsőn. Ezt az élményt éltem át akkor, amikor Stuttgartban, a Max Planck Társaság szilárdtestfizikai kutatóintézetében kutattam. Akkoriban ez volt a világ legjobb ultragyors-spektroszkópiai laboratóriuma. Amikor hazajöttem Magyarországra, szembesültem, hogy a rendszerváltás a tudománypolitikában nem hozott nagy változást. Németországban hozzászoktam ahhoz, hogy ha én vezetek egy projektet, akkor dönthetek a legtöbb kérdésben. Itthon egy ceruzát sem vehettem a pályázati pénzből. Persze Stuttgartban sem szórták a pénzt, csak megbecsültek és megbíztak a tudásomban: ha a kutatáshoz szükség volt anyagra, eszközre, akkor saját döntés alapján megvehettem. Hatalmas kontraszt volt innen visszacsöppenni a magyar valóságba.
– Eleged lett a kutatásból?
– Nem a tudománnyal és a kutatással volt problémám, sokkal inkább annak a hiányával. Ezért 1993-ban elkezdtem dolgozni egyik barátom cégénél, mint oktatásszervezési vezető. Eleinte csak esténként foglalkoztam ezzel, napközben az egyetemen voltam, de a barátom főállást ajánlott, én pedig projektmenedzser lettem. Utólag úgy gondolom, kishitű voltam: meg kellett volna pályázni egy külföldi kutatói állást, jobban kellett volna nyomulni, törtetni, de ekkor már elköteleztem magam. (A törtetés, nyomulás még ma sem az erősségem.) Tréningeket szerveztem, marketingkommunikációs projekteket irányítottam. Az egyik legnagyobb munkám ebben az időszakban egy nemzetközi standardok alapján dolgozó ingatlaniroda létrehozása volt.
– Nem volt nagyon éles a váltás?
– A kutatás problémák megoldásáról szól. Ha az ember meg tudja találni a feladatot a problémában, akkor szinte mindegy, hogy fizikával, projektvezetéssel, vagy kommunikációval foglalkozik.
– Hogyan kerültél a reklámiparba?
– 1996 körül a köztéri médiában piacvezető Multireklám területi képviselőt keresett. Itt elsősorban nem reklámokkal, hanem hálózatfejlesztéssel, szerződésekkel, műszaki dolgokkal foglalkoztam. Kreativitás nem igazán kellett hozzá, ezért hoztam létre mellette a G-Punkt Stúdió Kommunikációs Irodát, melynek keretében tréningeket szerveztem, oktattam és több kisebb kommunikációs projektet is lebonyolítottam. Ezt a vállalkozást alakítottam át 2002-ben kft.-vé.
– Hogyan érintette a válság a céget?
– Pont akkor ütött be a válság, amikor kisvállalkozások és mikrovállalkozások számára csináltam kampányt. 2009-ben 940 cégnek küldtem levelet, ezek közül mintegy hatszáz jött vissza azzal a szöveggel, hogy ismeretlen, eltűnt, megszűnt. Utólag úgy látom, hogy ezt a pénzt a kapcsolatépítésre és nagyobb vállalkozásokra kellett volna fordítani: körülbelül ugyanannyiba kerül egy nagy cég behozatala, mint egy kicsié.
– Mivel foglalkozol most?
– Amit legjobban szeretek, az az üzleti coaching. Emellett szívesen foglalkozom kommunikációval, bár egyre kevesebb kedvem van a rossz értelemben vett manipulációhoz. Persze a manipuláció – mely eredetileg beavatkozást jelent – önmagában nem rossz. A szülő sem tudja enélkül felnevelni a gyermekét: nem mindig lehet észérvekkel meggyőzni egy gyereket arról, hogy ideje felkelni. Fontos, hogy egy cégvezető lássa: a kommunikáció ott van a raktáros és az esztergályos között is, és ha nem megfelelő, könnyen lehet, hogy háromszor szállítanak ki rossz anyagot valahova, a hibát pedig arra fogják, hogy hülye a raktáros, miközben csak rossz a belső kommunikációs protokoll. Azt kell elérni, hogy a vezető rájöjjön arra, hol és mit kell megváltoztatnia.
– Ezeket a problémákat te megúszod, hiszen a Gogolák Kommunikáció jelenleg egyszemélyes cég.
– Valóban, jelenleg egyszemélyes a cég, de az állítás mégsem igaz: projekteken nem dolgozom egyedül, mindig csapatot szervezek. Emellett a Quo Vadis üzleti tanácsadói csoport életre hívásán dolgozom. Ez egy informális csoport: nem akarunk semmifajta szervezetet létrehozni. Van a csoportban stílustanácsadó, kommunikátor, rendszertervező, auditor, marketinges és természetesen coach. Csoportként jelenünk meg, hogy egymást segítsük: nagyobb a referenciánk, a lefedettségünk, és így könnyebb munkát szerezni. Az se baj, ha a megrendelő végül nem veszi igénybe a teljes csoportot, hanem csak egy-két céggel szerződik: előbb-utóbb úgyis körbeér a dolog és mindenki jól jár. Továbbá előny, hogy együtt sokkal komplexebb feladatokat is el tudunk végezni, mint külön-külön.
– Mit jelent neked az ÉrMe?
– 2008-ban voltam először klubalkalmon, bár ebben az évben nem voltam igazán aktív; az is biztos benne volt, hogy akkor még Szegedről ingáztam. Az utóbbi időben jót tett az ÉrMének, hogy az elméleti dolgok mellett nagy hangsúlyt fektetünk a klub üzleti részére is. Az ÉrMe láthatóvá, érzékelhetővé válik. Bizonyítja ezt a Kattárs szervezése, az üzleti háló növekedése is. Már nemcsak beszélünk az üzletről, az ÉrMe része az üzletnek. És egyre nehezebb lesz megfelelni az ÉrMe tagság követelményeinek, ami szintén jó dolog, kihívás.
R. L.
