A Kárpát-medence népei közötti gazdasági együttműködés sorsa többek között azon is múlik, hogy az egyes országok inkább a nagy nyugati államoknál akarnak „jó pontokat szerezni" maguknak, vagy inkább közösen próbálnak új utakat keresni és a kooperációt választják – hangzott el azon a december közepén tartott rendezvényen, ahol Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökével Surján László európai parlamenti képviselő beszélgetett. A havonta szervezett Jean Monnet-estek keretében a Charta XXI (illetve a Megbékélés Mozgalom) alapítója, Surján László olyan vendégeket hív, akiknek a közép-európai térség népei közötti kiengesztelődéssel, együttműködéssel kapcsolatban mondanivalójuk lehet. Az említett rendezvényen az ÉrMeháló tudósítója is jelen volt.
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke (A kép forrása: mkik.hu)
Szlovákiában és Romániában van most nagy potenciál
Az Európai Unió elvben mindenkitől elvárja, hogy bontsa le a gazdasági határait, de a nyugati országok eközben keményen védik a saját érdekeiket; próbálna csak egy külföldi cég például Münchenben megnyerni egy közbeszerzést – mutatott rá Parragh László arra a jelenségre, amit a „mást mondunk, mást gondolunk" gyakorlataként lehet leírni. A később csatlakozó kelet-közép-európai országok komolyan vették a szólamokat, ténylegesen megnyitották gazdaságukat, aminek óriási jövedelemkiáramlás és kiszolgáltatottság lett az eredménye – tette hozzá a kamara elnöke.
Surján László ezzel kapcsolatban azt vetette fel: a jelenlegi helyzetben ezek a kelet-közép-európai államok választhatják egyrészt azt az utat, hogy egyenként próbálnak „jó fiúk" lenni, megfelelni a nyugati elvárásoknak, s ezzel előnyöket szerezni a térség többi országához képest, másrészt megpróbálhatnak összefogni, együtt erősek lenni. Mint hozzáfűzte, a Megbékélés Mozgalom minden téren – a kultúrában és a gazdaságban egyaránt – az együttműködést szorgalmazza. Ehhez jó alap lehet az is, hogy a Kárpát-medence évszázadokon át természetes gazdasági egységként működött, melyet a trianoni döntés gazdasági szempontból is teljesen ésszerűtlenül darabolt fel.
A beszélgetés során Parragh László a legnagyobb lehetőségeket a Szlovákiával való gazdasági együttműködésben látta, és Romániával kapcsolatban is hasonlóképpen nyilatkozott. Szerbia esetében is van ilyen potenciál, de a schengeni határ nehezíti a helyzetet. Mint mondta, a Horvátországgal való viszonyunkban – mely erősen bezárkózó politikát látszik folytatni – rosszabbak a kilátások, Szlovéniát pedig most lefoglalják saját belső gazdasági problémái. Az Ausztriával való viszonyt a hazai banki különadók és a magyar termőföld védelmében tapasztalt erőteljes fellépés árnyékolják be, de az ipari együttműködésben ettől függetlenül vannak tartalékok.
Az MKIK elnöke felhívta a figyelmet arra is, hogy Csehország, Szlovákia és Magyarország – így együtt – jelentős autóipari térséggé nőtte ki magát. A fenti sorrend a befektetések nagyságrendjének sorrendjét is jelenti, azaz hazánk a harmadik, igaz – fűzte hozzá –, a felső kategóriás gépkocsik gyártásában Magyarország áll az első helyen.
Radikálisan változik a világ – kérdés, hogy miként alkalmazkodunk
Parragh László a továbbiakban három olyan tényezőre hívta fel a figyelmet, melyek a nemzetközi gazdasági folyamatokat – s azon belül Magyarország és a közép-kelet-európai régió helyzetét is – alapvetően befolyásolhatják a jövőben.
Az egyik Európa helye a világban: a kontinens jelenleg a világ GDP-jének 25 százalékát állítja elő, de ez az arány drámaian csökken. A Föld lakosságának 8 százaléka él Európában, miközben a világ szociális összkiadásának 50 százalékát itt költjük el. Világos, hogy ez a helyzet nem fenntartható, jelentős változásoknak kell bekövetkezniük – s nem mindegy, hogy melyik ország mikor ismeri ezt fel és milyen lépéseket tesz.
A második fontos tényező az európai demokráciák működési sajátosságaiból adódik: jellemzően puszta válságmenedzselés zajlik, az államok vezetői legfeljebb egy évre néznek előre, ekkora időszakot igyekeznek valahogy átvészelni. Mint Parragh László megjegyezte, sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek ilyenkor azok az országok, amelyek vezetése messzebbre tekintő stratégiával, jövőképpel rendelkezik.
A harmadik fontos tényezőként a világban zajló technológiai forradalmat említette az MKIK-elnök. Példaként többek között az – immár több amerikai államban engedélyezett – vezető nélküli autókat (úgynevezett „Google-autókat") hozta fel, illetve az olyan – már nálunk is elérhető – gépkocsikat, amelyek maguktól megkeresik a legközelebbi parkolóhelyet és oda önállóan be is parkolnak. Hasonló perspektívák vannak például a 3D nyomtatás elterjedésében (elképzelhető, hogy már a közeljövő cipőboltjaiban így nyomtatják ki a testünkre szabott lábbeliket...), mobiltelefonjaink funkciói pedig például olyan egészségügyi szolgáltatásokkal bővülhetnek, mint a vérnyomásmérés vagy az alkoholszonda. Tért hódíthat emellett a távgyógyítás gyakorlata, mely több betegséget képes lesz közvetlen orvos-beteg kapcsolat nélkül gyógyítani. Intenzíven kell azon dolgoznunk, hogy milyen gazdasági, oktatási, kutatás-fejlesztési programokkal, intézkedésekkel tudjuk ide hozni ezeket a technológiákat – mondta az MKIK-elnök.
Az a kérdés, hogy mit jelent ebben az esetben az „ide"; csak Magyarországot, vagy a tágabb közép-európai térséget, melynek országai, gazdasági szereplői összefogva, hálózatokat alkotva nagyobb vonzerőt tudnának felmutatni? – vetette fel erre Surján László.
3D nyomtatóval készített cipő
A kisantant ma is létezik – és mi is tápláljuk a gyanakvást
Ez egyelőre még nem látható – fogalmazott óvatosan Parragh László, de hozzátette: kétségtelenül számolni kell az évszázados gyökerekkel bíró, zsigeri gyanakvással, amely Magyarországot még mindig övezi. A „kisantant" bizonyos tekintetben ma is létezik, és ezt azok a honfitársaink is táplálják, akik autójukon nagy-magyarországos matricákkal, pólójukon provokatív feliratokkal utaznak a szomszédos országokba – jegyezte meg a szakember. Hozzátette: Nyugat-Európában is tapasztalható hasonló gyanakvás például Elzász-Lotaringia vagy Dél-Tirol esetében – és ha sikerült ez oldani az elmúlt évtizedekben, akkor az elsősorban a gazdasági gyarapodásnak, az életszínvonal növekedésének köszönhető. Surján László is ezt a gondolatot erősítette meg, mondván: a megbékéléshez közös sikerekre is szükség van, gazdasági realitások nélkül csak szép szólam marad a népek közötti kiengesztelődés. A fontos gazdasági tényezők között említette a közlekedési infrastruktúrát is: sokat segít az együttműködésben, hogy Belgrádot, Zágrábot, Bécset autópályán gyorsan el tudjuk érni, s épp ezért bosszantó, hogy késik a Pozsony és Kassa elérését megkönnyítő rövid sztrádaszakaszok megépítése.
Van-e értelme a Duna Régió Stratégiának?
Ugyancsak Surján László hívta fel a figyelmet arra, hogy az Európai Unióban erősödik a több országot felölelő régiókban való gondolkodás; a „balti régió fejlesztése" például önálló tétellé vált az EU költségvetésében, közös fejlesztési tervek kidolgozására nyújt ez lehetőséget. Ennek sikerén felbuzdulva indították el a Duna Régió Stratégiát, igaz, ez több kérdést vet fel, hiszen ebben az esetben olyan eltérő fejlettségű térségek tekintetében kellene összhangot találni, mint Bajorország és Kelet-Románia. Parragh László – épp az említett ok miatt – úgy nyilatkozott, hogy a maga részéről nem hisz a Duna-stratégia sikerében, Surján László viszont azt hangsúlyozta, hogy ez a nagyobb régiókra tekintő szemléletmód – tulajdonképpen annak racionalitásától függetlenül – erősödőben van az unióban. Ennek Magyarország számára megvan az az előnye, hogy nem a „kárpát-medencei" – a környező országok által gyanakvással fogadott – összefogást kell emlegetnie, hanem ezt egy tágabb keretben szorgalmazhatja. Mint megjegyezte, a Duna Régió Stratégia – bár kevés pénz van mögötte – továbbra is él.
A Duna Régió Stratégia által érintett területek
A politikus azt is megkérdezte beszélgetőpartnerétől: hogyan látja a határainkon túl élő magyar kisebbségek szerepét a környező országokkal való összefogásban? Lehet-e szerepük abban, hogy – az adott ország nyelvét és a magyart is beszélve – megkönnyítik az üzleti kommunikációt is? Parragh László úgy látta: ennek legfeljebb marginális szerepe lehet, legfeljebb bizonyos kisvállalkozások esetében. A nagyobb vállalkozásoknak a jó szakembereket, jó üzleti partnereket kell megtalálniuk, ha meg akarják őrizni versenyképességüket, így nem az adott ember nemzetiségét, hanem szakmai, üzleti képességeit teszik mérlegre.
B. G.
