„A génbankban őrzött anyagok, a tájfajták több olyan tulajdonsággal is rendelkezhetnek, melyek alkalmassá teszik őket a közvetlen használatra. A tájfajták helyi adottságokhoz való alkalmazkodó képessége (specifikus adaptáció) az iparszerűen termeszthető fajtákkal szemben azt az előnyt nyújtja, hogy maga a növény alkalmazkodik a környezeti adottságokhoz, nem az adottságokat kell megváltoztatnunk a növény számára. Ezáltal alacsony ráfordítás (input) mellett is stabil termésátlagokat érhetünk el, amely ugyan elmaradhat a nagy termőképességű, modern fajtákkal szemben, de ezt kompenzálhatja a ráfordításokon való megtakarítás és a jobb minőségű termés. A tájfajták értékelésénél előtérbe kerülnek kedvező beltartalmi tulajdonságaik, szín- és formagazdagságuk, egyedi ízük, melyek alapján keresettek a termesztők és a fogyasztók körében is.
(...)
A tájfajták közvetlen, változatlan formában történő hasznosításában a felhasználók köre is igen változatos attól függően, milyen cél vezérli a felhasználót. Az intézményi magigényléseken túlmenően (például génbankok közötti magcsere, egyetemeknek juttatott kísérleti anyag stb.) a génbankhoz magkéréssel fordulók döntő többsége háztáji kiskertet, konyhakertet művel, néhányan nagyobb területen (bio)gazdálkodnak. Az agrobiodiverzitás fenntartását előtérbe helyező civil szervezetek, oktatási intézmények, bemutatókert létesítését tervező magánszemélyek, szervezetek részéről is felmerülnek együttműködési lehetőségek.
(...)
A Növényi Diverzitás Központ (Nödik) (...) üdvözli és támogatja azokat az együttműködési lehetőségeket, amelyek célja tájfajta-bemutatókertek (látogatói kertek) létrehozása és fenntartása.
A bemutatókertek kettős funkcióval rendelkezhetnek. Egyfelől biztosítják azt a lehetőséget, hogy a környéken élők, illetve az oda látogatók megismerkedjenek az adott tájba illő, ott kialakult helyi fajtákkal, tájfajtákkal, a vegetáció teljes időtartama alatt nyomon követhessék a növények fejlődését, így a kertben termesztett különböző fajták tulajdonságait megfigyelve kiválaszthassák az ő számukra legkedvezőbb termesztési tulajdonsággal bíró fajtákat. A bemutatókertet fenntartó számára fontosak ezek a visszajelzések, igények, mert ennek alapján tudja a bemutatókert másik nagy feladatának, a felszaporítási munkálatoknak a kereteit megtervezni. Felszaporításra azok a tételek kerülnek, melyek termesztésére a gazdálkodók részéről igény jelentkezik.
A bemutatókert így egyúttal a génbankból a kialakulás helyére visszahelyezett tájfajták on-farm fenntartását is teljesíti. Ez magról szaporítható növények esetében magfogással, vegetatívan szaporítható fajok esetében a gumók, hagymák stb. megőrzésével valósulhat meg. A génbanki tárolással szemben az on-farm termesztés esetén biztosított a szabad génáramlás lehetősége, amely a tájfajták, egyensúlyi populációk hosszút távú fennmaradását biztosítja.
A bemutatókert elindulásához szükséges szaporítóanyagokat a Nödik adja, míg a tételek fenntartását évenkénti magfogással a bemutatókertet létesítőnek kell biztosítania. A tájfajták termesztéséhez, a magfogáshoz, a felszaporítási munkákhoz a Nödik segítséget nyújt.
A bemutató-és felszaporítókertek tehát térségi szintű szerepet látnak el a helyben kialakult tájfajták megismertetésében, fenntartásában, így kis odafigyeléssel, elkötelezettséggel az értékes génbanki anyagok génbankon kívüli élete is hosszútávon biztosítható."
A teljes cikk itt olvasható: http://videkesgazdasag.hu/index.php?id=egyuttmukodesi-lehetosegek-a-tajfajtak-fenntartasara
