A piac- és vállalkozásbarát nézeteiről ismert amerikai katolikus Acton Intézet blogjában jelent meg Joe Carter írása, melyben tiszteletteljesen és érvekkel alátámasztva fogalmazza meg fenntartásait Ferenc pápa egyes – a piacgazdaságot keményen bíráló – kijelentéseivel kapcsolatban. Az alábbiakban közel teljes terjedelmében közöljük a blogbejegyzést, melynek magyar fordítását szerkesztőségünk készítette.
„Ferenc pápa egyszer azt mondta: ő úgy általában véve „allergiás" a pénzügyi kérdésekre. Úgy tűnik, ez azonban nem akadályozza meg őt abban, hogy a kapitalizmust kritizálja, s hogy radikális változásokat javasoljon a globális gazdasági rendre vonatkozóan. Latin amerikai útja során a pápa különösen elítélő hangot ütött meg, mondván, a pénz korlátlan hajszolása „az ördög trágyája".
Nem meglepő módon sok kritika rótta fel, hogy Ferenc pápa torz, felszínes és naiv nézeteket vall a kapitalizmusról. Javára szól ugyanakkor, hogy megfogadta, figyelembe veszi ezeket a reakciókat a 2015 szeptemberére tervezett, USA-beli útja előtt. „Hallottam, hogy volt néhány engem illető kritika az Egyesült Államokból. El kell kezdenem tanulmányozni e kritikákat, nem?" – mondta. „Utána pedig párbeszédet kell kezdenünk róluk."
Biztató hallani, hogy Ferenc pápa azt mondja, érdeklődik a téma iránt. Természetesen, miután mi osztozunk egymás értékeiben és aggodalmaiban is, az ideális partner lehet egy ilyen vitában az Acton Intézet. (...)
Ha a pápát érdekli, van is egy szervezetünk Rómában – az Istituto Acton –, amelyet meg tud látogatni. Gyalog mindössze 20 percnyire van Vatikántól, autóval pedig az út nagyjából 5 perc alatt megjárható. Ezen kívül készséggel küldünk neki különböző forrásokat is, melyeket érdekesnek találhat, például a PvertyCure DVD-sorozatunkat, vagy az Acton-társalapító Robert Sirico atya Defending the Free Market: The Moral Case for a Free Economy című könyvét.
Addig is, úgy gondolom, Ferenc pápa jó bepillantást nyerhet a témába, ha eltűnődik az alábbi három megállapításon:
A szabad gazdaság több mint a kapitalizmus. – A pápa gazdasági retorikáját gyakran írják le antikapitalistának. Ez helytálló megállapítás, de azt gyanítom, Ferenc pápa hajlamos összemosni a kapitalizmust olyan jelenségekkel, mint a szabad vállalkozás és a szabad piac. Ezeket a kifejezéseket A feltételeket sokszor úgy használják, mintha egymással felcserélhetők lennének (sokan még nálunk, az Actonnál is), pedig nem ugyanazt jelentik. A kapitalizmus csupán olyan gazdasági rendszer, melyben az előállítás módjai és eszközei nagyrészt vagy teljes egészében magántulajdonban vannak. Ez egy meglehetősen átfogó kategória, amely magába foglal olyan különböző rendszereket, mint a korporatizmus (?), az urambátyám-kapitalizmus, a szociáldemokrácia, az államkapitalizmus és a jóléti kapitalizmus.
Amit sokan közülünk preferálnak, az nem valamiféle amorf kapitalizmus, hanem egy olyan gazdasági rendszer, mely a szabadság természetes rendjéből nőtt ki – a szabad gazdaság. Nincs közmegegyezés a szabad gazdaság fogalmát illetően (ezért is használják gyakran helyette a kapitalizmus kifejezést), de bizonyára magában foglalja azt, hogy szabad emberek szabad vállalkozásokban vesznek részt a szabad piacon. A szabad gazdaság nem a laissez-faire, „törődjön mindenki a maga dolgával" típusú fogyasztói rendszert jelenti. A szabad gazdaság olyan rendszer, melyben az emberek szabadon használhatják erőforrásaikat és képességeiket arra, hogy a leghatékonyabban szolgálhassanak másokat.
Nekünk, mint egyéneknek, majdnem mindig relevánsabb információink vannak az érdekeinkről, tehetségünkről és preferenciáinkról, mint az államnak. Miközben döntéseink nem mentesek a hibák vagy a bűn alól, nagyobb valószínűséggel járunk jobban, ha mi hozzuk meg a magunk döntéseit, mint hogy azokat az állam hozza meg helyettünk. Lényegében ez az, amiért előnyben részesítjük a szabad gazdaság megoldásait. A szabad gazdaság a legjobb mód, hogy kiszolgálja a szabad embereket, mert garantálja a választás szabadságát épp úgy, mint a kiválasztattatás szabadságát.
A szabad gazdaságok (még korlátozott és tökéletlen formájukban is) hozzájárultak a szegénység csökkenéséhez. – Az szélsőségesen szegényeket úgy határozzák meg, mint akik naponta kevesebb mint 1.25 dollárból élnek. 1990-ben az ENSZ Millenium Development Goals című tervének céljai között szerepelt, hogy a szegénységet a felére csökkentsék 2015-re. Ezt a célt 5 évvel hamarabb el is érték. 1990-ben több mint a világ egyharmada (36%-a) élt mélyszegénységben; 2010-re ez az érték a felére csökkent (18%). Ma már csak 15%.
A szegénység csökkenésének oka csaknem teljesen egy szabadabb gazdasághoz való hozzáférés bővülésének tulajdonítható. Az 1990 óta tartó csökkenés India és Kína gazdasági növekedésének köszönhető, melyek szerény erőfeszítéseket tettek a szabad gazdaságok fejlesztése érdekében.
1990-ben India népességének több mint 51%-a élt mélyszegénységben. Ez az érték mára 22%-ra csökkent. A Kínában lezajlott javulás azonban még lenyűgözőbb. 1981-ben Kína népességének 65%-a élt mélyszegénységben, 2007-re ez 4%-ra csökkent.
A szabad gazdaság elveinek alkalmazása többet ért el az emberek szegénységből való kiemelése érdekében, mint bármi más (beleértve a külföldi segélyeket és a javak államok által történő újraosztását).
Az emberi kibontakozás elősegítése több, mint a szegénység megszüntetése. – Majdnem minden keresztény és jóakaratú ember egyetért abban, hogy a szegénység megszüntetése fontos cél, amelyre törekednünk kell. Amiben viszont nem értünk egyet, hogy egyesek a szegénység megszüntetését inkább a végső célnak tekintik, és nem pedig ahhoz szükséges előrelépésnek, hogy semmint a szükséges előrelépésként annak érdekében, hogy elérjük a gazdaság valódi célját: az emberi kibontakozás elősegítését.
Ahogy Stephanie Summers a Center of Publictól magyarázza: „Egyértelmű bibliai parancs a keresztények számára, hogy gondoskodjanak a szegényekről, abban az erős hitben, hogy minden ember Isten képmása. Ez olyan társadalmat eredményez, ahol minden egyes ember képes a kibontakozásra, és a lehető legteljesebb mértékben hozzájárulnak a világ fejlődéséhez. Ez több, mint hogy a szegények felmásznak a középosztályba a gazdasági létrán. Ez több, mint az egészségügyi helyzet javítása. Az emberi kibontakozás több, mint a GDP növekedéséhez való hozzájárulás. (...)"
A szegénység, különösen a szélsőséges szegénység felszámolás sürgős és szükséges feladat. De ha ez válik végső céllá, az eredmény olyan világ lesz, ahol az emberek megélnek valahogy, de ez messze van a kibontakozástól. Egy szabad gazdaság nem csak abban segít, hogy kiemeljük az embereket a szegénységből, hanem abban is, hogy felemeljük őket arra a szintre, ahol képesek szolgálni a családjukat és Istent is a gazdasági erőfeszítéseiken keresztül.
Természetesen még sok mindent szeretnék, hogy Ferenc pápa (és a világ valamennyi vezetője) tudjon a szabad gazdaságról. Viszont a fent említett három pont megismerése is elindíthat azon az úton, hogy jobban megértsük, miért hiszi olyan sok keresztény, hogy a szabad gazdaság a legjobb rendszer, amelyet elvárhatunk esendő világunkban. Nem várom el, hogy a pápa maradéktalanul egyetértsen a szempontjainkkal, de sokat segítene számunkra, ha jobban megértené azt a gazdasági rendszert, amelyet folyamatosan démonizál."
