– A Gerardus Kft. életében tavaly alighanem az volt a legnagyobb hír, hogy a Nemzeti Színháznak terveztetek arculatot. Vágjunk a közepébe, és kezdjük ezzel. Hogyan lehet elnyerni egy ilyen munkát?

– Nem tavaly, 2013-ban történt... Amikor Vidnyánszky Attila átvette a Nemzeti Színház irányítását, sok kezdeményezés elindult; ezek egyike volt egy 12 tagú művészeti tanács létrehozása. Ez a testület döntött arról is, hogy meg kell alkotni a színház új grafikai arculatát, és arról is, hogy meghívásos pályázaton fog eldőlni, ki kapja meg a tervezés lehetőségét. Ha jól emlékszem nyolc pályázót kértek fel a feladatra. Amikor telefonon megkérdezték, hogy akarunk-e mi is indulni, én ezt mondtam: „hát persze, hogy indulunk, erre a kérdésre nem lehet mást válaszolni!" Így egyszer csak ott találtam magam Vidnyánszky Attila irodájában, grafikusok, kollégák között.

 

– Azaz minden pályázót egyszerre hallgatott meg az igazgató?

– Igen, ez egy kicsit furcsa is volt, de láthatóan tudta, hogy miért így csinálja. Kérdéseket tett föl, hogy szerintünk mit kellene tenni, mit nem. És elmondta, hogy ő hogyan látja. Aztán beadtuk a pályázatunkat... Később érkezett egy visszajelzés, hogy a miénk volt a legkomplexebb, az alkalmazási lehetőségeket is bemutató anyag.

– Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Grafikai értelemben is teljes részletességgel dolgoztuk ki a különböző grafikai elemek alkalmazásának általunk elképzelt módjait, ugyanakkor igyekeztünk eredetit és szellemi értelemben is megalapozottat adni. Két tervet készítettünk: az egyikben a Szent Korona motívuma és az ókori színházak formavilága volt az inspiráció, a másikban a magyar népművészet.

– Azaz rengeteg munkát fektettetek bele.

– Igen, ez mindig így szokott lenni. Radványi Péter barátommal, kreatív igazgatónkkal, Kovács Hunor építésszel és testvérével, Kovács Apor formatervező grafikussal dolgoztunk az egész folyamatban.

– A két terv közül melyik tetszett a színház vezetőinek?

– Érdekes helyzet, de egyik sem lett kapásból „befutó" – ez a két terv ahhoz volt elég, hogy átjussunk a rostán, és ránk bízzák a tényleges tervek elkészítését. Attiláékban addigra már letisztult, hogy alapvetően az egykori, 1837-es Nemzeti Színház színlapjain és egyéb dokumentumain megjelenő arculati elemekre szeretnének alapozni.
Már a munka kezdetekor az első utam a színházmúzeumba vezetett, a kedves múzeumi munkatársakkal egy teljes napot szántam arra, hogy a Nemzeti múltját tanulmányozzam. Az akkor szerzett információkat felhasználva dolgoztuk ki a végleges logó-változatot: ebben a koronás címer már a ma ismert, klasszikus formájában látható. Elkészítettük az arculati kézikönyvet is, minden elemmel, alkalmazási formával, a színházjegytől a plakátmegjelenésig. Úgy érzem, amikor a házban járok, hogy a „keret", amit elkészítettünk, szépen töltekezik, az alkotó Emberek mindennapjainak gyümölcseiből. Megtisztelő, hogy részt vehetünk ebben...

 

 

– A Nemzeti Színháznak arculatot tervezni egyszeri, különleges feladat. Jól gondolom ezt?

– Az biztos, hogy egy nagy hatású dologgal tudtunk itt foglalkozni, és ilyen témában egy szellemi közösség jellemzően egy megközelítésben látja a megoldást... Más szempontból lehetőség, de felelősség is. Az az igazság, hogy ha egy nagyvállalat arculatának megtervezésére kapunk megbízást, akkor is ugyanezzel a felelősséggel kell dolgoznunk, a technikai részleteket azonos gondossággal kell kidolgoznunk.
Egészen konkrétan arra gondolok, hogy ha nem jó az arculat, akkor az a megbízónak drága lesz. Például „működnie" kell fekete-fehérben is, hiszen nem készülhet minden célra színes nyomat, és még persze számos más szempont is van. Hiába tűnik nagyon trendinek egy arculat, ha nem tölti be a feladatát, azaz nem képes befogadni az adott cég vagy intézmény identitását...

– Egy nagy cégnek nyilván több pénze van arra, hogy egy átgondolt és működő arculatot kidolgoztasson; kérdés, hogy egy közepes vagy kisebb vállalkozás mit engedhet meg magának ezen a téren...

– Gondolja végig mindenki: néhány év alatt egy kisebb cég vagy szervezet is szükségszerűen százezreket vagy akár milliókat költ arra, hogy valamiképpen megjelenítse, kommunikálja magát – nyilván nem mindegy, hogy ezt milyen alapokon, milyen hatékonysággal teszi. Egyébként ahol „van pénz", ott különösen megnézik, hogy mire költik.
A Telekom-csoportnál például nem véletlen, hogy az egyik nyomdai alapszín, a magenta szerepel az arculatukban... Magától értetődő, hogy milyen előnyei és pénzben is kifejezhető hasznai vannak ennek – ez régi tapasztalat, amikor a T-névváltás projektben vittem az egyik projektet...

– Vannak tapasztalataid kisebb és nagyobb cégekkel is?

– Igen, kis cukrászdának éppúgy készítettem arculatot, mint sok-száz embert foglalkoztató nagyvállalatnak. De örömmel említem meg a Germus és Társa Ügyvédi Irodát is: itt facelift, azaz meglévő arculat megújítása volt a feladat.

 

– Miért értékes ez?

– Úgy gondolom, Gábor időzítése arra a vezetői döntésre jó példa, amikor egy vállalkozás elismert piaci szereplővé válik, és az értékeit megújult, ugyanakkor felismerhető, visszautaló, de mégis friss kommunikációval szeretné megjeleníteni ügyfelei felé.

– Tudjuk, hogy az arculattervezésnél szélesebb körű a Gerardus szolgáltatási kínálata, például kommunikációval is foglalkoztok. Említenél erre is referenciát?

– A Napra Forgó Nonprofit Közhasznú Kft.-t emelném ki. Ebben az esetben azzal kezdtük a munkát, hogy a cég tulajdonosaival, Héjj Tiborral és vezetőivel, Aranyosi Imrével, Orbán Péterrel szakmai mélyinterjúkat készítettünk. Aztán összejöttünk, és eltöltöttünk egy napot azzal, hogy elkészítsük a vállalkozás értékeinek „térképét", egy körülbelül háromszor négy méteres falfelületet terítettünk be kis cetlikkel... Ezután láttunk neki leforgatni azokat a kisfilmeket, amikkel ezeket az értékeket, esszenciaként „lehoztuk a földre".

 

 

Remélem, elértük azt a célt, hogy aki ezeket a filmeket megnézi, már más szemmel fogja látni a megváltozott munkaképességű embereket, és reális lehetőségnek fogja gondolni, hogy a Napra Forgó Kft.-n keresztül akár foglalkoztassa is őket, hiszen különösen értékesek...

– Annyiban biztosan hasonlít ez a munkátok a korábban említett példákra, hogy az értékek felismerése, feltárása nagy hangsúlyt kapott benne. Mondhatjuk, hogy ez a Gerardus sajátossága? Hogy ez az a többlet, amit más hasonló cégekhez képest kínálni tudtok?

– Bízom benne – persze az lenne a legjobb, ha nem én mondanám, hanem mások gondolnák ezt rólunk. Úgy látom, hogy ezen a területen olykor a felületesség a jellemző, számunkra viszont fontos, hogy „menjünk mélyre", mert ezen múlik a későbbi kommunikációs hatékonyság. Én azt tanultam „öreg mestereimtől", hogy a mi szakmánkban ez az egyik fő feladat.

 

– Ha már a tanulást szóba hoztad: úgy tudom, alapvetően műszaki végzettséged van. Hogyan jutottál el innen egy kommunikációval, marketinggel, tréningekkel foglalkozó cég vezetéséig?

– Valóban, a Soproni Egyetem Székesfehérvári karán szereztem mérnöki diplomát, de az első munkahelyemen máris értékesítési, marketing és oktatási feladatokat kaptam. Éreztem, hogy mindehhez más tudás is kell, amit aztán a külkerfőiskolán szereztem meg.
Még sosem gondoltam bele..., de 26 évesen lettem egy osztrák-magyar vegyesvállalat marketingigazgatója, majd két évvel később, körülbelül három éven át egy német-magyar mérnökiroda második számú vezetője. Ebben az időszakban ennek a vállalkozásnak a létszáma tizenegy-két főről ötven fölé emelkedett; ennek a dinamikus bővülésnek a megszervezése, működtetése volt a feladatunk „munkaadómmal", Szabady Zsolt barátommal, és néhány még nálunk is fiatalabb, tehetséges szakemberrel.
Ezeket a tapasztalatokat is felhasználtam, amikor 2000 januárjában megalapítottam saját cégemet, a Reflexkomot. Alapfilozófiám már akkor is az volt, hogy hittem benne: a kis- és középvállalatok fejlődése a hazai piac fejlődésének a záloga – és mi éppen ennek a vállalati körnek kínáltunk és kínálunk marketingkommunikációs megoldásokat.
A következő fordulópont az volt, hogy – kb. hat évvel később – elvégeztem dr. Barlai Róbert trénerképzőjét. Ennek részben az volt oka, hogy láttam, mennyire fontos a humán oldal a kisebb, 50 fő körüli cégeknél. A másik ok jóval prózaibb: ekkor volt rá időm...

– És ekkor egészült ki a tréningekkel a szolgáltatásaid köre.

– Igen, a marketing, a kommunikáció és a tréning így együtt adja azt a kört, amire a megbízóink támaszkodhatnak, amikor szervezetük fejlesztésén gondolkoznak, dolgoznak. Összességében amit mi kínálunk, az a stabilan működtethető rendszer megalapozása, amire építve tud az adott cég fejlődni, de ami sokkal fontosabb, gyorsulni is. Az előbbiekhez még hozzáteszem, hogy Barlai Róbert a hazai trénerképzés nagy öregjei közé tartozik. Még a „külkeren" ismertem meg, és a kapcsolatunk azóta is tart, sőt, az együttműködésünk mostanában egyre szorosabbá válik, elvállaltam a cége társ-ügyvezetését.

– Hogyan indult el a mostani céged, a Gerardus Kft.?

– Dr. Hadi Ferenctől és Hadi Pétertől még akkor kaptam megbízást az eVisit Kft. auditálására, kommunikációs feladataira, amikor még nem ismertük közelebbről egymást.
Aztán – viszonylag hamar – láttuk, hogy sok mindenben egyet gondolunk, így alapítottuk meg a Gerardust – mely értelemszerűen a Bonafort cégcsoport része lett.

 

– Hadi Péter is – akárcsak te – tagja az ÉrMe Üzleti Hálózat vezetői körének. Tehát ez a közös személet egy erkölcsi alapállást, felelősséget is jelent az életetekben. A tiédben például hogyan?

– Nem szoktam erről beszélni... , de talán a mentorálásra való talentumról (?) beszélek szívesen. A családomban ennek hagyománya van; már a nagyszüleimnél is egymásnak adták a kilincset tehetséges rokonok, fiatalok; mindig lakott náluk valaki, akit – a szállásadáson túl is – támogattak.
A szüleim hasonlóképpen fogadták be Kovács Hunort, aki Székelyföldről jött a budapesti Műegyetem építészkarára tanulni. Őt már említettem az előbb, a Nemzeti Színház arculatának kialakításában velünk dolgozott – innen ismerem tehát! Édesapámtól tanulta meg például, hogyan érdemes az egyetemi tanulmányok alatt a „tervezett lógást" átgondolni és megvalósítani, de nem akarom elmókázni a dolgot... Nemrég egyébként pátyi barátom, Gutowski Robi építészirodájában kapott munkalehetőséget – ami annak köszönhető, hogy már néhány éve ismerik egymást, részben az én kereső lépéseimnek és Schumiczky András „kovászunknak" köszönhetően. Röviden: így érzem jól magam a bőrömben, és ettől a generációtól olyan közvetlen és egyértelmű visszajelzéseket kapok, amit mástól nemigen...

– A céged működésében megjelenik valamilyen módon az ÉrMe-tagoktól elvárt keresztény értékrend?

– Arisztotelészi és keresztény értelemben vett tisztességes, színvonalas munkára törekszünk... Ha elmesélhetek egy példát: az Airwalking Kft. részére készítettünk arculatot, és amikor már a cég munkatársainak pólóit legyártattuk, akkor vettük észre, hogy az angol nyelvű szlogenben betűhiba van. Felhívtam Mihály Gábort és felajánlottam, hogy a saját költségünkön újragyártatjuk a pólókat. Gábor megköszönte, de nem fogadta el a felajánlást, maradtak a pólók az apró hibával – és ettől a beszélgetéstől kezdve még erősebb lett a kölcsönös bizalom, és tartós munkakapcsolat alakult ki közöttünk, így gyakorlatilag a cég kiszervezett marketingrészlegeként működünk.

– Volt olyan munkátok, amit egyházi megbízásra végeztetek?

– Tóth József barátommal jelenleg is dolgozunk a Jézus Szíve Társasága apostoli női rend számára. A munkakapcsolat egy szervezeti auditálási folyamattal indult néhány éve. A rend fontos apostoli területeken tevékenykedik, például lelkigyakorlatos házat működtetnek Tahiban, idősek otthonát Pécelen, ők alapították jó pár évtizeddel ezelőtt a Korda könyvkiadót, szakkollégiumot működtetnek Budapesten a Horánszky utcában és egy zarándokházat Mariazellben. Abban igyekszünk kommunikációval segíteni, hogy mindezek a területek hatékonyan tudják szolgálni a mindennapok emberét.

 

– 2013 végén megkaptad az ÉrMe-aranyjelvényt, amiből kitűnik, hogy te fontos vagy az ÉrMének. De miért fontos neked az ÉrMe?

– Igen, jó érzés volt, ma is az, - meglepett, hogy ki után vehettem át...
De a kérdésedre válaszolva: örömmel látom, hogy erősödnek és sokasodnak a keresztény közösségek, és egyre több olyan ügy van, melyek mentén összefognak. Ilyen „tér" az ÉrMe Üzleti Hálózat is – és ez azt jelenti, hogy ebben a közösségben is megvan az a bölcsesség és alázat, ami ahhoz kell, hogy együtt dolgozhassunk és mindannyian, sokan együtt fejlődhessünk.
Ez valamennyire meg is valósult, de azért célként is megfogalmaznám, mert úgy érzem, ebben is csak előre érdemes lépnünk...

 

B. G.

 

 

Gyűjtés az ukrajnai menekültek megsegítésére - a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat Kárpátalján végzett munkáját támogatja az ÉrMe Hálózat.

Tovább»

Ajánlott olvasmányok keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek

Van, ami még hiányzik a listából? Várjuk olvasóink javaslatait.

Tovább»