A magyar elit tagjainak véleménye a legtöbb kérdésben nem tér el az átlagemberétől, mégis rossz véleménnyel vagyunk azokról, akik a legfontosabb döntéseket hozzák az országban – mondja Kristóf Luca, az MTA szociológusa (a Véleményformálók című könyv szerzője) az Összkép Magazinnak adott interjúban, melyből alább közlünk rövid részletet.
„Lehet pontos választ adni arra a kérdésre, hogy kiket tekintünk az elit tagjainak?
Az elit fogalmát sokszor normatív módon definiálják: ebben az értelemben az elit a társadalom legkiválóbb tagjait jelenti. Ezért előfordult már velem, hogy egy nem társadalomtudós megkérdezte: van egyáltalán elit Magyarországon? Ami azt jelzi, hogy nem értékeljük túl sokra az elitünket. Nekem akkor is az volt a válaszom, hogy az elitbe az általam követett társadalomtudományos tradíció szerint azok tartoznak, akik az egész társadalomra hatással lévő döntések meghozatalában vesznek részt. Ezen belül pedig megkülönböztethetünk gazdasági, politikai és kulturális elitet. A definícióból is látszik: az, hogy milyen az elitünk, mindenki életére hatással van.
Időről időre előkerülő téma az elit teljesítményének a kérdése. Lehet ezt a teljesítményt valahogy mérni?
Azt gondolom, hogy erre objektív választ nem igazán lehet adni, legfeljebb arról lehet gondolkodni, a társadalom mi alapján méri az elit teljesítményét. Erre egy megközelítés, hogy az emberek az elit teljesítményét a gazdasági és politikai teljesítménnyel mérik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nehezebb időkben a híres írók rosszabb könyveket írnának, de a nehezebb helyzet a kulturális elit megítélését is befolyásolhatja. Ugyanakkor abból, hogy a Nobel-díj mennyivel növelte Kertész Imre elismertségét, vagy az Oscar-díj Nemes Jeles Andrásét, az is látszik, hogy a nemzetközileg is visszaigazolt nagy kulturális teljesítményeknek továbbra is nagy érteket tulajdonítunk.
Térjünk át a szűkebb szakterületére, a kulturális elitben zajló folyamatokra, az értelmiség szerepére. Érdekes, hogy ezt a fogalmat a pontos jelentéstartalmával nem is igazán lehet lefordítani például angolra, inkább csak körülírni lehet. Mi ennek az oka?
Az értelmiség nálunk tapasztalható szerepére a legnépszerűbb magyarázat szerint a válasz a tulajdonos polgárság hiányában kereshető. A Kelet-Európára jellemző megkésett polgári fejlődés miatt a polgárság helyett az értelmiség lett a változások motorja. Ehhez hozzáadódott, hogy a szocializmus állami újraelosztáson alapuló rendszerében pedig a tulajdon helyett a tudás vált a legfontosabb tőkévé, és így felértékelődött a kulturális tőke szerepe."