Nagy vihart kavart a La Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat nemrég megjelent cikke, mely határozott támadást indít az amerikai konzervatív keresztényekre jellemző – avagy jellemzőnek gondolt – szemlélet ellen. Az írást a lap főszerkesztője, Antonio Spadaro jezsuita pap, valamint Marcelo Figueroa presbiteriánus lelkész (a L'Osservatore Romano argentin kiadásának főszerkesztője) jegyzi.
A cikk egyszerre bírálja az amerikai újprotestáns felekezeteket, melyeket „evangéliumi fundamentalistáknak" nevez, valamint ítéli el a velük rokonszenvező „katolikus integristákat" – magát a szimpatizálást pedig „meglepő ökumenizmusnak" minősíti. Magyarországon a 777 keresztény blog közölt rövid összefoglalót a cikkről, már utalva az általa keltett vitákra is, a Kereszténység és kapitalizmus blogon pedig Szalai Ákos katolikus közgazdász (a PPKE oktatója) fejtette ki – indulatoktól sem mentes – ellenvéleményét, Véres kardot hoztak címmel.
Javasoljuk a két hivatkozott magyar nyelvű ismertető (és persze az eredeti angol nyelvű cikk) elolvasását; itt most csak néhány mondatban világítunk rá a – véleményünk szerint sem elhanyagolható jelentőségű – szellemi összecsapás lényegére.
A La Civiltà Cattolica cikke mindenekelőtt azt a felfogást támadja, mely szerint a keresztényeknek társadalmi-politikai eszközökkel, sőt, akár gazdasági befolyással, katonai erővel is harcolniuk kell a Gonosz ellen. E felfogás szerint törekedni kell e világon Isten országának megvalósítására, azaz arra, hogy a keresztény értékekkel és erkölcsökkel összhangban álló törvények uralkodjanak a társadalomban. A cikk szerint emellett a szóban forgó „evangéliumi fundamentalistákat" gyakran apokaliptikus világlátás, szó szerinti bibliaértelmezés és tudományellenesség is jellemzi, valamint az a szemlélet, mely az evilági boldogságot, üzleti sikereket az isteni áldás jelének hajlamos tekinteni. A szerzők szerint mindez idegen a valódi keresztény – és különösen a katolikus – szemlélettől, mely szerint Isten országát személyes lelki életünkben, és nem a politika világában kell keresnünk, az egyháznak tehát távolságot kell tartania az állami-politikai-üzleti dimenziótól. A cikk tehát azt hangoztatja, hogy a(z amerikai) katolikusoknak saját egyházuk társadalmi tanítását kellene követniük, és nem az „evangéliumi fundamentalistákkal" összeborulniuk – ezt az összeborulást jelentené az említett „meglepő ökumenizmus", melyet a cikk egy helyen kifejezetten „a gyűlölet ökumenizmusának" minősít.
A cikk támadásaival szembeszállók ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a katolikus egyházfő, Ferenc pápa maga is számtalanszor szorgalmazza az állami-politikai eszközök határozott alkalmazását az általa fontosnak tartott célok (környezetvédelem, a szegénység felszámolása stb.) érdekében – ugyan miért ne lehetne hasonló eszközökkel és elszántsággal szembeszállni az abortusszal, a homoszexuálisok „házasságának" gyakorlatával, ahogyan ezt az amerikai keresztény mozgalmak gyakran megteszik? Az állam, az evilági törvények és az egyház közötti távolságtartás vajon terjedhet-e odáig, hogy a törvények kötelezhetnek egy keresztény orvost abortusz végzésére, vagy egy keresztény cukrászt arra, hogy homoszexuálisok „esküvőjére" tortát süssön? Valóban alapjaiban hibás-e a felfogásuk azoknak a keresztény üzletembereknek, akik Isten áldásának tartják vagyonukat, és gazdasági befolyásukat igyekeznek nemes célok szolgálatába állítani? – vethetők fel többek között ezek az elgondolkodtató kérdések a cikkben foglaltak kapcsán.
Továbbá az is érdekes kérdés: a világunkat sújtó számos nagy gond idején miért éppen azokat a – talán nem mindenben követendő, de őszintén elkötelezett – amerikai konzervatív keresztényeket (protestánsokat és katolikusokat) támadja meg egy befolyásos egyházi folyóirat, akik e nagy gondok megoldásában mégiscsak szövetségesei lehetnek a katolikus egyháznak és minden jó szándékú, értékeit féltő embernek?
A támadás ugyanis nem akárhonnan érkezett: mint Szalai Ákos is rámutat írásában, a La Civiltà Cattolica sosem közöl magánvéleményeket; írásai – bárki is legyen a szerzőjük – mindig a szerkesztőség véleményét tükrözik. A lap továbbá maga állítja, hogy minden cikke a Vatikáni Államtitkárság ellenőrzése után jelenik meg – ezért nem az összeesküvés-elméletek világába tartozik annak felvetése, hogy a cikkben megfogalmazottak a Vatikán felső köreinek véleményét is tükrözik. Némelyek pedig egyenesen úgy látják, hogy a Ferenc pápa és Trump elnök között kialakult ellenszenvhez is köze lehet a cikk publikálásának.
B. G.
A kép forrása: Signal