„Amikor leírta, hogy „Jót, s jól", Kazinczy a költészetre gondolt. Szerintem ennek az elvnek egész életünkre igaznak kellene lennie. Több mint tíz éve foglalkozom tanácsadással: tavaly decemberben fogalmazódott meg bennem, hogy a továbbiakban nem akarok nagy cégnél napi tíz órákat dolgozni olyan projekteken, aminek értelmében már nem mindig hiszek, még ha sok pénzt is hoz." Bojta János, a TCORGAN Kft. megalapításával új utakra lépő projektmenedzsment-szakember adott interjút.
– Felmondott? Nyugdíjba vonult...?
– Ha nem is égettem fel magam mögött mindent, visszavettem a tempóból. Egyértelműen látszott: ha naponta tíz órát dolgozom egy teljes mértékig profitorientált cégnél, akkor nem marad időm semmi másra. És miért is kéne napi tíz órában hajtanom a profitot, amikor mindenem megvan? Lányaim megházasodtak, van nyolc unokám, kölcsönöm nincs, van szép házam, szép autóm: a társadalom is elvárhatja tőlem, hogy visszaadjak valamit. Akár az ÉrMén keresztül, akár attól függetlenül. Az ember mindig a saját területén néz szét először: láttam, hogy a problémák, amelyekkel kormányzati tanácsadóként találkoztam, ha másként is, de megjelennek a vállalkozások és a családok, a magánszféra szintjén is. Ekkor jött képbe a TCO.
– Talán mondhatjuk, hogy a TCO ma még nem általánosan ismert terület. Mit takar pontosan a rövidítés?
– A TCO (Total Cost of Ownership – teljes bekerülési költség, tulajdonosi költség) lényege, hogy ha belevágok egy beruházásba, akkor ne csak azt nézzem meg, hogy a beruházás menyibe kerül, hanem azt is: általában mit jelent az, hogy tulajdonos vagyok. Autóvásárlás esetén a vételáron felül számos költségem lesz: tankolni kell az autót, biztosítást kell kötni, szervizbe járni; de az olyan járulékos tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy lakásvásárláskor szempont lesz az, hogy van-e garázs. Ez a TCO-gondolkodás alapja.
– Az ön által használt TCO-fogalom mennyiben több ennél?
– Szerintem nem csak a pénzügyi, hanem emberi dolgokat is megközelíthetünk így. Nézzünk egy példát. Divat ma – különösen a focivébé közeledtével – nagy képernyős HD-televíziót vásárolni. Az igazi költség természetesen itt sem a készülék ára: később fogunk igazán sok pénzt elszórni, amikor a jobb képminőség miatt a videót lecseréljük blue-ray-re, amihez aztán sokkal drágább lemezeket vásárolunk. Ráadásul egy ilyen döntés nem csak a pénzről szól. Társadalmi, családi „költségek" is jelentkeznek, melyek legalább annyira fontosak, mint az anyagiak: ha van egy ilyen tévéd, kétszer annyit fogsz ülni előtte, a gyerekeid is többet fognak tévézni, majd szép lassan elmarad a családi vacsora...
– Tehát nem szabad HD-tévét venni.
– Nem arról van szó, hogy szabad-e tévét venni, vagy sem. A TCO arra világít rá, hogy bármit csinálsz, annak következményei vannak, s ezek a következmények teljesen általánosak: leírhatóak egyfajta SWOT-analízisként. Érdemes tudatosítani, hogy egy új tévé valójában nem 160 ezer forintba kerül, hanem annál sokkal többe, és minél jobb a tévé, annál többet fogja nézni a család – akár más családi program helyett. Ez nem azt jelenti, hogy ne vehetnénk televíziót; viszont érdemes tisztán látni, hogy egy új tévé megvásárlásával milyen lehetséges következményekre mondunk igent.
– Milyen stádiumban van a TCORGAN, melyek lesznek az induló lépések?
– A céget bejegyeztem, és félévnyi működési költség benn van a bankban. Egyelőre nem veszek fel embert; a TCORGAN alvállalkozókkal dolgozó projektcég, amely most még elfér a telefonomban. Mostanság az elméleti alapokon dolgozom, és csapatot gyűjtök ahhoz, hogy a vállalkozói és a családi életben gyakorta előforduló problémákhoz TCO-elemzéseket dolgozzunk ki. Azt szeretném, ha nyílt ötletbörze indulna a gyakran megjelenő problémákkal kapcsolatban. Például arról, hogy mekkora gépkocsit vegyen egy kezdő vállalkozás. A gépkocsivásárlás problémája azért is nagyon érdekes, mert mindhárom (kormányzati, vállalati, családi) szinten megjelenik, de mindenhol teljesen más szempontok érvényesülnek. Nyár végére szeretném, ha a portálomon (www.tcorgan.hu) fenn lenne legalább három-négy, mindenki számára ingyenesen letölthető TCO-s anyag.
– Hogyan térül meg üzletileg a vállalkozás, ha ingyenesek az anyagok?
– A kisvállalkozók és a családok esetében egyáltalán nem a haszonszerzés motivál: ha Magyarországon mindenki csak kicsit okosabb, és tudatosabb döntéseket hoz, akkor ma nincs ennyi adóssága az országnak. Ha egy végiggondolt beszerzésre utaló tanács miatt egy kisvállalkozónak jobban kezd menni az üzlet, akkor több GDP-t termel: ettől közvetve az egész országnak, így nekem is jobb lesz. Másrészt ezek az elméleti anyagok ugyan ingyenesek lesznek, de ha megkérnek, hogy egy cégnél vezessem be a TCO-t, vagy tartsak tanfolyamot, előadásokat a témáról, az már nem. Nem tudom, hány felkérést fogok kapni, de nem is ebből akarok megélni. Egyszerűen jónak tartom a TCO-t; ezért fogom képviselni ezt a gondolkodást minden területen. Ha a vállalati és családi szférában sikereket érek el, elképzelhető, hogy az ISO mintájára szabványosítható lesz a TCO, és a kormányzati szféra felé is nyitok, de ez legfeljebb középtávon cél.
– Hol találkozik a kormányzat a TCO-val?
– A kormányzatban most is megvannak a TCO elvi alapjai (pl. hatástanulmányok beruházás előtt), csak nem működnek megfelelően. Sok mindent meg lehetne vizsgálni TCO-szemmel, főleg a „jót" kérdését illetően. Hogy a saját szakterületemnél maradjak, egy új informatikai rendszer bevezetésekor nem szabadna megkerülni azt a kérdést, hogy kell-e az országnak egy ilyen rendszer; mennyi problémát okoz ez a vállalkozóknak, segíti-e őket stb. Egy bicikliút önmagában jó dolog, de miért építenénk olyan helyre, ahol nem biciklizik senki? Politikai értelemben hasznos lehet egy bicikliút az Astoriánál, mert sok ember látja, de egészségügyi szempontból valószínűleg nem az. Érdemes megnézni, hogy Széchenyi milyen értelemben használja a „haszon" szót: nála ez nem profitot jelent. Haszon mindaz, ami jó. A magyar nyelv is így gondolkodik: nem az a „haszontalan" gyerek, aki nem termel profitot...
– Innen már csak egy lépés az ÉrMe mottója: az üzlet több mint profit.
– A keresztény vállalkozó a vállalkozásában éppen olyan, mint egy jó vállalkozó. Amiben más, az a vállalkozásból befolyó profitnak a felhasználása. Ha bejön évi százmillió forint, miért ne vegyek Bentleyt hatvanmillióért? Egy keresztény vállalkozó egy ilyen országban, ahol ennyi probléma van, ne járkáljon hatvanmilliós autóval. Hisz mindenki tudja, hogy csak luxusban tud többet egy hatmilliósnál. Tehát nem mehetünk el Kazinczy intő szavai mellett! Nem elég valamit jól csinálni, jót kell csinálni! Bízom benne, hogy a TCO projektem tekintetében „jót" már ki van pipálva, és most már csak a „jól" van hátra. Ha Isten is úgy akarja, talán az is összejön.
R. L.
